Ismeri valaki Cobranco-t, Velekei Balázst, Györgyi Gábort esetleg Pötyit? Nos, a nyárig én sem ismertem őket, míg rá nem kerestem valamire a Youtube-on és kidobott egyet a sok felvétel közül, amelynek az volt a címe, hogy "Dél-Erdélyi körkép 3. rész: A legvadabb hely Romániába" Hmmmm....

Tudni érdemes ezeknek az embereknek az a hobbijuk, hogy (csomagos) túrakerékpározás közben magukkal viszik képi rögzítésre alkalmas masinájukat és Európa több pontján filmre veszik az érdekesebb, szép pillanatokat. Ahogy kalandoztam az említett úriember profiljában felfedeztem, hogy nagyon sok videója van fent a neten és már elnézést a kifejezésért - fasza helyeken járnak. Nem holmi sík szakaszokon, hanem mázsás terhet cipelve nekivágnak ám simán az Alpoknak olyankor vadkempingeznek éjjelente, hogy másnap letekerve 100 km-t és több 1000 szintet bejárják a legszebb hegyvonulatokat. Nem mellesleg a palinak hatalmas szövege van, jó humorral fűszerezve. Azonnal magával ragadott az egész, azon kaptam magam, hogy videóról videóra végzem ki a csatorna tartalmát, közben pedig magával ragadott az a táj, amit megörökített. A hetek folyamán sorra bukkantam rá az említett túrázók videóira és rákattantam a témára, térképet böngészve a hágókat, útvonalat tanulmányozva. Több 100 videó megtekintése alatt bontakozott ki bennem az, hogy ezeket a helyeket nekem is érdemes lenne két keréken bejárni bármilyen formában, hogy ezért érdemes nekem edzeni. Végre megtaláltam a legfőbb motivációm a kerékpározásban! 

A 2013-as év maradéka ennek szellemében telt el, igaz én nem külföldön, nem is hegyek között, hanem a környéket jártam be. Sok ezer km-t gyűjtve jutottam el lábon Szolnokra, megkerültem a Tisza-tavat egy bő 200 km-es karikával, jártam a Dunánál, Kalocsán, Akasztón a néhai Stadler-stadionnál, de a kedvenc karikámat is többször bejártam, Dabas-Inárcs környéke rég a kisujjamban volt. Tőserdőbe kétszer is elmentem a Tisza holtágához, egyértelműen látszódott, hogy új impulzusokat kaptam a videók megtekintése után, szinte a szélrózsa minden irányába bejártam a környéket, viszonylag nagy (100-150 km sugarú) körben. 

Közben a T1-en technikai fejlesztéseket is végeztem, végre felkerültek az Ant+ rendszer maradék darabjai, így már menet közben saját magam is figyelemmel követhettem az adatokat a kijelzőn, igaz, hogy a telefonom csak a sebességet tudta mérni, de minden egyes tekerés után az Endon mindent lejegyeztem.

A kellemesen enyhe októberi vénasszonyok nyara során immáron zsinórban 7. hónapban tekertem 1500 km fölé, ezzel már több, mint 12.000 km-t beletekerve a szürke drótszamaramba. A november eljövetelével következett a megérdemelt pihenő időszak, annak tudatában, hogy a 2014-es évben én is az Alpokban fogok tekerni.