A sötét, borongós hosszú estéket a gép előtt töltöttem, excel táblák kíséretében jegyeztem le az adatokat a kinézett túra útvonalakról. Célom eljutni Szlovénia legjelentősebb hágóira kerékpárral egy autós túra keretében. Ekkor még nem sejtettem, hogy ez nem fog megvalósulni, legalábbis 2014-ben nem.

Mindenesetre az alapozó edzéseket ennek fényében kezdtem el Decemberben. A foci már teljesen kikopott az életemből ekkortájt, de új kiegészítő sportágként üdvözölhettem köreimben a futást és a jégkorizást. Türelmesen felépített saját edzéstervet követtem, ha az időjárás nem engedélyezte a szabadtéri sportolást akkor sem estem kétségbe vagy ráálltam az elliptikus trénerre vagy kondizni próbáltam, bár utóbbi nem lopta be még mindig magát a szívembe. A tervezés közben jutott eszembe, hogy valahogyan meg kellene oldani a tájékozódást külföldön, papír alapú térképet nehéz lenne cipelni, mobilon külföldön netezni meg nem éppen olcsóság ha az adatforgalmat nézzük. Ekkor elkezdtem kacsingatni a Garmin GPS-ek felé, azok közül is a 810 jött be igazán, amelybe SD kártyáról rá lehetett tölteni térképet. Hosszas vívódás után beszereztem a kütyüt és végre már nem csak a új céges telóval tudtam az ANT+-os adatokat rögzíteni, hanem GPS-el, ráadásul megannyi kényelmi funkció nyílt meg így előttem a mobilnet segítségét használva. Így minden problémát egyben kipipáltam.

A terv során szerettem volna megmászni először az osztrák-szlovén határon lévő két szomszédos hágót a Pavličevo sedlo és a Seebergsattelt, de a Mangart, Vrsic páros is része volt az útitervnek. Egyedül mentem volna autóval, szállást, költséget mindent kiszámoltam, aztán hirtelen kaptam egy üzenetet egyik Endomondos barátomtól, hogy nyáron lenne lehetőség az Alpokba eljutni, sokad magammal busszal, kaptam egy rövidebb útitervet a hágók neveivel. Elsőre kiesett a szemem, tátva maradt a szám. Kértem gondolkodási időt, elsősorban szabadságolás végett. Sajnos nemsokára kaptam a rossz hírt, hogy elkelt az üres hely, pedig ekkor már megkaptam a lehetőséget és beleéltem magam. Nagyon elszomorodtam, hogy életem nagy lehetőségét elszalasztom, de ezután úgy alakult, hogy pont a barátom helyére volt lehetőség a beugrásra, én pedig azonnal rávágtam, hogy IGEEEEN!!!

A felkészülésben semmit nem változtattam meg, továbbra is keményen készültem, vagy talán még keményebben látva a listát. A hegyek Szlovéniában sem lankásabbak, inkább csak fejben kellett feldolgozni a dolgot, hogy bírni fogom. Egy dolgot nem döntöttem még el, hogy mitévő legyek, melyik bicajjal induljak neki a hegyi kerekezéseknek itthon és majd az Alpoknak. Csattanós választ kaptam mindkét témára a tavasz folyamán önmagamtól.