Ha az ember az Alpok közé készül, érdemes a hegyek között egy kicsit treníroznia magát. Nem csak fizikálisan, hanem fejben sem árt. Életem első találkozása a magyar hegyekkel Március 15-re esett, ezen a szombati napon új értelmezést nyert a közkedvelt mondás, hogy fejbe vágott a kalapácsos ember. Belevágtam az ismeretlenbe, megcéloztam a Pilist. A tavaszt és a nyarat - a hétvégéket - mindig a hegyekben töltöttem bringázással. Nem kimondottan mindig a felkészülés jegyében, sokkal inkább az első pár alkalom után vissza-vissza húzott a szívem a kedvenc emelkedőim közé.

Ahogy említettem az első találkozás a Pilissel nemzeti ünnepünk alkalmával történt. Előre felkészülve beszereztem egy Pilis térképet, online böngésztem mások megosztott útvonalait, hogy tájékozódjak merre szeretnék nekivágni az ismeretlennek. Úgy döntöttem, hogy első utamra a Meridát viszem, amelynek 28-38-48-as kiosztása van, hátul pedig 12-25-ös sor. Ez elsőre bevállalósnak tűnt, mármint ott a helyszínen megtapasztalva :)

Koca hajtás ide, meg oda, azért a 14 kilós bringa elsőre éreztette a súlyát, vagy talán az erőnlétem volt puding? :) Annak ellenére, hogy nagyon kellemes idő volt (az egy évvel korábbi hóeséshez képest) nem úgy ment, ahogyan azt gondoltam. Jó erőben éreztem magam előtte, de rájöttem, hogy ez nem elég, a hegy mindig erősebb, ha tényleg nem vagy az :) Első utam alkalmával autóval Pomázon álltam meg a benzinkúton, felnyergeltem a paripát és nekivágtam Dobogókőnek. Útvonalam további részében Esztergom felé gurulás, majd a 11-es úton Pmarót felől vissza a Két-Bükkfa nyeregig, onnan pedig DH az autóig. Az első nehézségek Pszentkereszt környékén kezdődtek, amikor a legnehezebb részen, már 180-as pulzussal tapostam a pedált, kénytelen voltam leszállni a nyeregből pihizni egyet, mert majd szétrobbant a fejem az erőlködéstől. Az első súlyos pofont mentálisan itt kaptam. Fejben összeszedtem magam, alacsonyabb pedálfordulatra és nekem kényelmesebb tempóra váltva felvánszorogtam Dobogókőre. A gurulásokat nagyon élveztem a Pmaróti rész elsőre pedig lenyűgözött. A sisakra felszereltem újonnan vásárolt SJ1000-es akciókamerát, néhány snittet rögzítettem is vele. A nyereg előtt két oútis srácba botlottam, cangájukat letámasztva, a földön ücsörögve láthatóan elfáradva majszolgatták a szendvicsüket. Ennek gonosz módon kicsit megörültem, hogy nocsak ahhoz képest, hogy ők versenybiciklivel vannak nem bírják a hegyet :) A nyereg előtti 1,5 km első tapasztalatra brutális élmény volt a maga 10-11%-val. Nem tudtam kitekerni, szégyenszemre feltoltam a sorompóig. Összesen 80 km-t és 3,5h-t tekeregtem elsőre 1280m szintet gyűjtve, egyúttal ez volt a Garmin Edge 810 első útja a hegyek között. 

Aztán heteken át új és új útvonalakat jártam be, mindig ügyelve arra, hogy a szinteket növeljem, de egy idő után rájöttem, hogy ki kellene próbálni a új verdát is a hegyekben, miközben mindkét vasra rendeltem nagyobb sort hátulra a könnyebbség kedvéért, mert ekkor még nem tudtam eldönteni, melyikkel hódítom meg az Alpok hágóit. Útjaim során felkapaszkodtam a Lajos forráshoz, Urak Asztalához, számtalanszor oda-vissza bejártam Pap-rét környékét, a Visegrádi fellegvárhoz is többször felkapaszkodtam a bob pályáig. A Visegrádi-hg erdészeti útjait többnyire összekombináltam a Pilisével. Áprilisban eljutottam a Pilis-tetőre, ekkor még az új kilátó nem volt a helyén. Már több mint 2000 m szintet tudtam megtenni egy út alatt és kevésbé okoztak gondot az emelkedők, meg is jutalmaztam magam egy csúcs csokival, amelyet nyüzsgő gyalogturisták között fogyasztottam el. Észrevettem magamon, hogy már nem okoznak akkora gondot az emelkedők, ugyan lihegek még, de tudok a tájra is összpontosítani, ami előtte kimaradt az erőlködések közepette.  

A túravideók és a növekvő kíváncsiságom hatására Májusban először elutaztam egy három napos tekerésre a Bükkbe. Csodálatos hosszú hétvégét töltöttem a hegy különböző pontjain, a tavaszi fantasztikus napsütéses időjárásban eszméletlen szép helyeken tekeregtem a Meridával az erdei és közutakon. Hollóstetőről kiindulva bejártam Bánkút, Jávorkút, Borovnyák, Omassa, Savós-völgy, Mályinka, Szilvásvárad, Lillafüred, Bükkszentkereszt környékét. Rengeteg arcával találkoztam a hegységnek és tudtam, hogy a nyáron még visszatérek. Ez így is lett.

Májusban egy videóblogból eltanultam, hogyan lehet síkon is hegyre edzeni. Ez kicsit hülyén hangzik, de nagy légellenállás, alacsony pedál fordulatszám és komoly ellenszél kell hozzá. Ezeket az edzéseket hét közben otthon simán el tudtam végezni, és tényleg kíméletlen módon szívattam magamat a nagy szélben mindig középen fogott kormánnyal, kigombolt mezzel, alacsony rpm-mel tekertem, biztos páran hülyének néztek. Hétvégenként folyamatosan mentem a Pilisbe, és közben rájöttem, hogy a nekem nyerő választás az országúti lesz. Többször is sikerült 2500, 3000 m szintet teljesíteni egy-egy alkalommal, már csak az volt hátra a saját tervemben, hogy ezt vajon úgy is meg tudom-e csinálni, hogy egymást követő napokon megyek ennyi szintet. Erre a választ megadta két hosszú hétvége, amelyet először a Mátra-Bükk párosban töltöttem el (ekkor jártam életemben először Galyán és a Kékesen), majd a Pilisben egymás után egy péntek, szombat, vasárnapot. Közben kísérletezgettem mindenféle kajával energia utánpótlás címszó alatt, kókuszrúd, tabletta, banán, Power Bar stb. valamint mindenféle esővédő szerkókkal, hogy ne az Alpokban legyen a premier.

Délután folytattuk a tekerést a tűző napon a 35 fokos hőségben. Hiába a rengeteg frissítő, a megfelelő táplálkozás, a kobakon a bukó alatt a nap elleni sapesz. A nap győzött. A 8. körben már éreztem, hogy napszúrást kaptam, de a többiek segítségével még csak le sikerült küzdeni a maradék két kört. Az utolsó körben a cél előtt megálltunk frissíteni a kocsma előtt, bedobtam egy citromos Gössert, amitől újra erőre kaptam, hát ez kellett volna korábban is!! A nehézségek ellenére a 280-as távot sikerült leküzdeni és egy óriási, közös élménnyel lettem gazdagabb.

Az Alpok-túra kezdetéig, amely Július közepén startolt, már csak bő egy hónap volt hátra, és igyekeztem a formámat időzíteni, persze ez be ne vegyétek már :D Mindössze arról volt szó, hogy próbáltam szimulálni a fent említett módon az egymás után követő napokon a terhelést, 2000 m szint feletti magasságokkal. A hátralévő hetek, napok a korábbiakhoz képest nagyon gyorsan elrepültek és már csak azon vettem észre magam, hogy Júli 9-én hajnalban utazom Pestre, jól megrakott autóval, hogy a BVSC uszodától busszal startolva nekivágjunk az Alpok legmagasabb hágóinak.