Másnap Bédoinban újra autóba ültünk, hogy eljussunk következő célpontunkhoz a Verdon-kanyonhoz.
Nem indult valami fantasztikusan a reggel, mert kezdtem magam szarul érezni. Minden bajom volt, görcsölt a gyomrom ezáltal a kedvem sem volt a fellegekben, de megpróbáltam nem átragasztani a többiekre a negatív hullámaimat.

A Verdon-kanyon szintén a provencei Alpok részét képezi, távolságban sincs messze a Mt Ventouxtól, mindössze 100-110 kilométert kellett a kacskaringós, szűk utakon megtenni, hogy elérjünk a rendkívül látványos, türkiz színű tóhoz a  Lac de Sainte-Croix-hoz.

Mesterséges tóról van szó, a Verdon folyó itt végzi be pályafutását. A tó természetesen természetvédelmi terület, konkrétan Nemzeti Park, ez nem csoda, hiszen a helyiek hatalmas lokálpatrióták. Évtizedeken keresztül küzdöttek azért, hogy a tó megmaradjon eredeti állapotában, például nem létesítsenek rajta vízi erőművet.
Szokás a kanyont az Európai Grand Canyonnak nevezni, ez a titulus egyáltalán nem túlzó a monumentális méretekhez végett. Óriási letörések, mélységek találhatóak és kiterjedésre sem kicsi a kanyon rendszere. Nem véletlen, hogy sziklamászó paradicsomnak számít. Messze földön híres, több száz méter hosszú falakat mászhatnak meg a legbátrabbak és ha az ember mondjuk körbe szeretné biciklizni, akkor is fel kell köti a gatyót, hiszen kb. 100-120 kilométer között van a teljes kör (a kicsi és a nagy együtt) valamint nem kevés, 2000 méter szintet is lehet gyűjteni mellé.

Nekünk a körbebiciklizés kimaradt, részemről a rosszullét számlájára írtam, a többieknek pedig Júli 14 révén nem volt sok kedvük a hatalmas autós tömegben és a 40 fokban a szűk sziklás úton aszalódni. Megértem őket, viszont a kis kört azért bevállalták a társaságom nélkül. Szerény személyem addig a kempingben a sátorban telepedett le, megpróbáltam kibekkelni ezeket az órákat. Jöhetett a ropi, tea és néha a WC helyének újbóli felfedezése.

A Le Grand Canyon elnevezésű kempinget szimpatikusnak titulálnám az egyik legjobb, ahol megszálltunk. Amellett, hogy az ára olcsónak minősül (értsd fejenként 7-8 €/nap) a recepciós hölgy kiválóan beszél angolul, a talaj minősége pedig tökéletes. A gáz csak az volt - bár ez az én hibám - hogy az 500€-t nem tudták felváltani csak másnap a postán, így kicsit megbonyolítottuk a fizetés menetét.

Szóval a srácok kipróbálták a kis kört. Beszámolójuk alapján elég kemény a hullámos terep. Jót viccelődtek azzal, ha hárman indultunk volna el, akkor szó szerint lefostam volna a bokám.
Estére már kezdett belém visszatérni az élet, így az otthonról hozott társasjátékban csúnyán le lettem alázva.
Sajnálatunkra e napon tudtuk meg, hogy vidéken a tűzijáték Júli 13-ra esik, ezért a nap fénypontja kimaradt.
A kemping szomszédok között voltak szlovákok, olaszok és hollandok is. Emlékszem rá az egyik holland srácnak valami szörnyű volt az orgánuma, ráadásul ahogy az ilyenkor lenni szokott ő bizonyult a társaság legbeszédesebb tagjának.

Még az este megterveztük a másnap programját.
Körülbiciklizés helyett körülautókáztuk a kanyont, ahol lehetett minden kilátópontnál megálltunk és megcsodáltuk a mélységet és a benne csordogáló Verdon-folyót.

Jó kis tömeg kalandozott a kanyon környékén, a parkolóhely keresése kb. tűt a szénakazalban esete állt fent.
Utunkat ideiglenesen a tó DK-i csücskénél található szórakoztató egységben szakítottuk meg. Baromi nehezen találtunk itt is egy helyet az autónak, majd a "myc plage"-ban 3 órára kibéreltünk egy vízibiciklit. Ha már nyeregbe nem pattanunk, azért a levezetés maradjon meg :)
A tavacska tükrén himbálózva sem volt csúnyább az összkép. Bár annak ellenére, hogy szinte minden tilosnak számított, elsősorban a szikláról és a járművekről beugrálni. A helyiek erre fittyet hányva óriási fejeseket ugráltak. A hídról a legcsodásabb a kilátás a kanyon bejáratára. Erről a helyről készülnek a híres fotók a kanyon és a tó szimbiózusáról.

Elcsorogtunk az építmény alatt, majd végigtepertünk a végéig, egészen addig a pontig, amíg ki van jelölve, hogy addig szabad. Utána már annyira sekély, hogy megfeneklene a járgány. Találtunk még barlangot, úszkáltunk a tóban, egyszóval lazulással telt a napunk és csak élveztük ahogyan telik az idő. Még a három óra letelte előtt visszaértünk a bérlő pontra, amelyért egyébként 25€-t fizettünk, de az élmény annak ellenére fenségesnek bizonyult, hogy a szuper idő miatt elég nagy tömeg gyűlt össze a víz felületén.

Este átbeszéltük a következő napot. Arra jutottunk, hogy még két tekerős napot csinálunk pénteken és szombaton, vasárnap pedig utazunk haza. Ez azt jelentette, hogy a csütörtököt autókázással töltjük, de minden olyan látványosságot megnézünk, amit a környéken meg is szerettünk volna tekinteni.
Kettő kimondottan erős célpontunk: Entrevaux városa és a Cians-szurdok.