Július 16-án sem volt rosszabb idő, mint az utóbbi néhány napon, sőt. Egészen frissen, kipihenve ébredve a tornaterem ablakával szemben feküdve páratlan kilátás nyílt a hatalmas üvegfelületen keresztül a szemközti hegyekre. Már majdnem besütött a napocska az alvóhelyünkre, miközben az ébredés közepette arra lettünk figyelmesek, hogy néhány helyi arc az iskola előtti leaszfaltozott placcon valamit matat.

Miközben konstatáltam magamban, hogy ez a tatami milyen frankó alvóhely volt az éjszaka folyamán és kb. most először sikerült teljes mértékben kipihennem magam, pedig most sem aludtam többet hét, hét és fél óránál, arra lettem figyelmes, hogy a mellettem alvók villám sebességgel teregetik a kezdőkör közepére a hálózsákjukat. Csak lestem mi folyik, aztán rájöttem, hogy három fickó látogatott meg minket, hogy valamiféle rádió vagy időjárás állomáson ami a betonplaccon volt bütyköljenek. A sietséget pedig az eredményezte, hogy a nagy ablakokon be lehetett látni. No, de nem is a szemérmesség okozta a fő bonyodalmat, hanem az, hogy az előző este a linóleum padlón gázzsámoly és gázpalack segítségével készült a paprikás krumpli... Már akkor is furcsálltam, szerintem lehetett volna alkalmasabb helyet találni neki, de ki vagyok én, hogy véleményezzem eredeti ötletüket? A kaja végül elkészült, a padlónak semmi baja nem lett, de azért a srácok nem szerették volna, ha a három derék gall fickó azzal tért volna vissza, hogy a hülye magyarok mit művelnek a tornateremben. Garantáltan kihajítottak volna minket, mint azt a bizonyos macskát ürítés céljából.

A reggeli eksön és a tornaterem elrendezése után egy kis tanácstalanság lett úrrá a társaságon. Az ugyanis biztos volt, hogy ezt a napot Lanslebourgban fogjuk tölteni, de ez a szállást ahol most voltunk el kell hagyni, mert valamilyen néptáncos brigád venné birtokba délután. Összepakoltunk tehát nem túl sebesen, mégiscsak pihenő napról volt szó. Be a buszba mindent, a bicajokat a helyükre a platóra, mindezt már 30 fokos hőségben tűző napon, délelőtt tíz körül. Szünnap révén szabad programot kapott a társaság a lényeg az volt, hogy majd délutánra a szervező kitalálja hol leszünk az este, csak az volt biztos, hogy itt nem maradhatunk. Lanslebourg városa közelében van egy BIG csúcs, a Mont Cenis tónál fent. Ez mindössze 700 méteres szintemelkedéssel teljesíthető volt, ráadásul nem túl meredek kaptató visz fel az amúgy parádés szépségű víztükörhöz. Páran ezt az opciót választották, miközben néhányan, köztük én is, inkább a bizonytalanság helyett a kempingbe való lecuccolást választottuk. Az előző nap este pár túratárs a három napi megfelelő fürdési lehetőség hiányában inkább a kempinget választotta, így ők arról számoltak be, hogy teljesen korrekt a hely nem mellesleg nagyon olcsó és barátságos a kempinges néni, aki egyébként Szerbiából származik.
Jó néhányan fogtuk a cuccunkat, annyit amennyi a délután és az éjszaka eltöltéséhez feltétlen elégségesnek tűnt. Sátor, derékalj, némi ruha, kaját meg majd úgyis veszünk a boltban, pékségben a főutcában. Bejelentkeztünk a patak mellett lévő kempingbe, amiért 6,90€-t kellett fizetni per kopf. Ez Velekei Balázs mérce szerint tökéletes :) Igen az volt. A talaj tökéletes a zuhanyblokk forró vize pedig már úgy hiányzott, mint sivatagban a zápor. Végre tisztának, illatosnak és felüdülnek éreztem magam. Ugyan eddig sem volt nekem problémám a hideg vizes zuhanyzással, de amikor úgy zuhanyzol, hogy közben a leheleted is meglátszik, akkor hát na.
Már délután fele járt az idő, amikor az egész társaság három fele szakadt. Voltak akik a majdnem 40 fokban feltekertek a közeli hágóra (utólag már bánom, hogy nem ezt választottam), voltak akik beültek sörözni, várost nézni. Mi is ezt tettük, de sör helyett pizza plusz kávé volt a menü. Ahhoz képest, hogy Franciaországban voltunk, a helyi Zidane mezes pizzás csávó, olyan látványpizzát nyomott a szemünk láttára, hogy miközben készítette már csorgott a nyálam. Az volt a mázli, hogy közben a bárszéken ücsörögve bambultuk a Tourt, így legalább valami elvonta az éhségről a figyelmünket. A szuper ebéd után beszabadultunk az élelmiszer boltba, hogy legyen holnapra harapnivalónk reggelre. 
Apropó reggeli. A kempingben 2,5€-ért olyat lehet kapni, hogy a füled kettéáll. Finomabbnál finomabb croissan vagy bagett a kaja és jár hozzá 100%-os narancslé. Sajna ezt nem próbálhattam ki, mert másnap már korán indultunk, így csak az előre elkészített szendvics maradt opciónak.

Délután a melegben bejártuk a parádés fekvésű városkát. Bóklásztunk a kis utcákban, lebattyogtunk a jéghideg vizű patakhoz, ahol estére behűtöttük az "üdítőket". A sátrak már álltak szépen sorban egymás mellett a fák árnyékában. Jól esett a hátralévő időt a fűben ücsörögve elbeszélgetni. Ez olyan jól ment, hogy hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy sötétedik, ami az Alpokban kb. annyit jelent ilyenkor, hogy már majdnem este tíz óra. Lassan szállingóztunk a fürdéshez, lefekvéshez készülődtünk magam is felfújtam a derékaljat, amelyre semmi panaszom nem lehet. Aki teheti nyugodtan válassza ezt az ajánlásommal, megéri. Bevackoltam magam a sátramba, még rendezgettem a cuccaimat, de a patak csobogása közepette elég hamar ment az alvás.
Másnap reggel 6 körül arra keltem, hogy igencsak fázom. Lehet nem csak egy szál alsógatyában és pólóban kellett volna a hálózsákba bújni, de már mindegy volt, inkább felkeltem. Ahogy felültem éreztem, hogy a sátor belül tiszta pára. Éjszakára elfelejtettem a szellőzést normálisan megoldani, a cuccok elállták a levegő útját, így szépen beleheltem az egészet az éjszaka folyamán. Kívülről sem volt szárazabb, ezért kora reggel fogtuk a sátrakat és kiraktuk az egyetlen beton felületre és vártuk, hogy a fák között végre besüssön a meleget adó napocska. A Decathlonban nincsen ilyen sátorkiállítás, mint amilyen a miénk volt. A nap szárító hatására pedig csak úgy füstöltek a vizes sátrak száradás közben.
A maradék buszos társasággal reggel 7-re volt megbeszélve a találka, hogy lejönnek értünk, de szerencsére fél nyolc lett belőle. Legalább volt esély a szárítkozásra.
Ami kimaradt a tegnap történtekből - de erre mi is csak reggel kaptunk magyarázatot - hogy a másik fele a bandának mégis a tornateremben maradt, mert azt mondták nekik, hogy mégse jönnek a táncosok. Lepakoltak tehát a buszból, amit korábban feleslegesen felcuccoltunk. De ezzel nem volt még vége, mert közben a táncosok mégis megjelentek a tornateremnél. Állítólag elő is adtak valamiféle népi ugra-bugrát a többieknek, azok meg jót röhögtek az egész szitun, már ami a szervezést illeti.

Szóval másnap fél nyolc után megérkezett a buszunk, hogy teljes létszámban Saint Michel de Maurienne felé vegyük az irányt, de ezek már a hatodik nap történései...