Visszanézve a a 13-as év elejét az Endo naplózását és amennyire emlékeimben él sokat a szabadban nem lehetett tekerni, Január elején hó később pedig az eső nehezítette az alapozást, de a kerékpárnak léteznek kiegészítő sportjai illetve az alapozást eleve segítő elemei, mint a futás az erősítés, vagy a gyors gyaloglás (7-8km/h), amire személyesen jöttem rá, mennyire hatékonyan fejleszti az ember lábizomzatát.

Az erősítést viszonylag hebrencs módon végeztem, sosem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé a különböző súlyok emelgetése az erősítő feladatok végrehajtása. Sokszor ad hoc módon zajlottak, amikor kedvem tartotta és általában inkább nem volt hozzá. Az évek folyamán erre is rájöttem, hogy hiba így gondolkodni, az erőfejlesztésre igenis szükség van, magától nem fog gyorsulni az a kétkerekű. Az erősítések mellett rendszeresen használtam rossz idő esetén az elliptikus tréner gépünket, hetente kétszer fociztunk a haverokkal, egyszer egymás ellen, egyszer bajnokságban a futás része (sprint) ki is volt maxolva aznapra mindig, sőt néha problémát is jelentett az alvás a túlpörgés miatt, főleg ha késő este volt az adott találkozó. Hétvégente viszonylag feszített tempóban még hóban-fagyban, hótaposóban gyalogoltam sokszor a városban, több 10 kilométereket, mert ahogy említettem rájöttem, hogy zsírégető tartományban haladva, ami 7 km/h feletti tempót jelent nálam kb. hatékonyan tudom edzeni vele a lábszáram. Vádlira, lábszárra jó erősítő gyakorlat véleményem szerint.

Ahogy teltek múltak a napok a netről megérkezett a rendelésem, a már emlegetett új gumikat Angliából a Wiggle.co.uk internetes webshopból rendeltem, a magyar ár legalább feléért postaktsg-vel együtt. A hirdetésüket még a nyáron láttam, mint általában a kerékpározást követő rajongó nézi az év legnagyobb eseményét a Tour de France-t, ráadásul a kezdetek óta amióta magyarul közvetített a legendás Sipos-Knézy duó. Utólag belegondolva már csak azért sem értem miért nem kerékpároztam, hiszen a tévében évről évre vártam a Július elejét, személyes kedvencem Richard Virenque volt, aki szinte minden egyes Touron a "túrórudis" mezben feszített. Látszik, hogy már ekkor is a hegyek mozgatták meg a fantáziám :)

Áprilisban elkezdtem valamiféle edzéstervet felvázolni magamnak minden különösebb terv nélkül, mindössze az volt a cél, hogy ha eljön a nyár és több szabadidőm lesz akkor hosszabb távokat is le tudjak nyomni. Beszereztem második vásárolt ülésem, az első zselés, párnázott a gyári után nem jött be és vásároltam egy könyöklőt a masinára, hogy ne csak egyenes kormányos testtartásom legyen. Tetszett a dolog, kicsit gyorsabban lehetett így haladni. Az Április és a Május a kilométerek gyűjtögetésével telt el, gyakorlatilag le sem szálltam a bicikliről, mindkét hónapban megközelítettem az 1700 km-t. A hosszabb távok gyűjtögetésének természetesen megvolt ekkor már a jelentősége, mert az Endos haverokkal először személyes találkozót beszéltünk meg, a helyszín a Velencei-tó az esemény pedig a Velence 10x teljesítmény-túra, amely az első "versenyszerű megmérettetésem" volt. A névből jól kitalálható, a cél, hogy 10x körbetekerd a tavat. Míg aznap a haveri társaság másik fele a Balatont kerülte körbe a Pelson, mi nyugodtan saját tempóban róttuk a köröket. Egy dolog azonban megfogott, de nagyon. Az északi oldalon a dombok. Alföldi gyerek révén, emelkedők hiányában alaposan megszenvedtem azokkal a szerény szintekkel is (körönként 28km / kb. 130m). A nagyon jó hangulatú és időjárási körülmények között tartott eseményen 8 körig jutottam, mert a bal lábfejem megfájdult, és nem bírtam már tekeréssel, de így is életemben először néhány pihivel 220 km felett teljesítettem, majdnem 29-es átlaggal. A történethez persze hozzátartozik, hogy nem egyedül hanem hárman, két cimbora MTB-vel és versenykerékpárral végigtolta a 10 kört, de én a 8-nak is nagyon örültem.

A közös programon felbuzdulva összehoztunk még egy közös tekerést Június végén, egy kicsit más felállásban. Legutóbb kimaradtunk a Balaton kerülésből, hát akkor ezúttal ez következett. Négyen gyülekeztünk az akarattyai MOL-nál, hogy nekivágjunk az óramutató járásával ellentétes irányba a tókerülésnek. A kerékpárutat mellőzve inkább a gyors haladást előtérbe helyezve a főúton mentünk váltott vezetéssel. Szép idő volt, eső sehol, de az szél az fújt fene módon északon szemből, oldalról. Badacsony környékén tartottunk egy pihit, és ahogy a tóra pillantottam, elkezdtem kételkedni magamban, hogy Jézusom még mennyi lehet hátra, hát baromi sok...Emlékszem, hogy a déli oldalon szinte már nem is tudtam sokat előre jönni húzni a sort, mert elfáradtam, nagy meleg lett és nem igazán találtunk megfelelő vízpótlást, volt hogy étterembe tértünk be frissítőért. A domb szindróma a kör végén szintén előjött, Földvárnál és Világosnál nagyon jól estek 160 km után az emelkedők. Látványosan szenvedhettem :) Kb. ekkora fogalmazódott meg bennem, hogy jövőre ha törik ha szakad ebbe bele kell valahogy tanulni, nincs mese. Egy érdekes momentuma volt még a Balaton körünknek, ugyanis az ekkor már pocsék műszaki állapotban lévő műanyag kilométer órám atomjaira hullott, úgyhogy egy másikat kellett beszerezzek, de nem kapkodtam el, hosszas tanakodás, kérdezősködés után arra jutottam, hogy ha hónapokon keresztül is tart, de kiépítek magamnak egy Ant+ rendszert.