Brit tudósok helyett hónapokon keresztül tanulmányoztam az internetet az ideális első kerékpárom megtalálásához. Nulla elméleti tudásomat kellett felfejleszteni arra a szintre, hogy el tudjam dönteni, milyen kerékpárt válasszak magamnak. Nagyon nehéz volt, mert tényleg semmit nem tudtam egyetlen alkatrész típusról, minőségéről és valljuk be egy kezdő számára hatalmas útvesztő az egész. Alapos ember lévén a nagyobb kiadásokat többször is átrágom, de 2012 Június 1-jén felkerekedtem Budapestre indultam autóval, hogy megvegyem életem első, saját biciklijét egy vadi új Merida Speeder T1-et...

Kategóriáját tekintve fitnesz/hybrid. És nekem mire volt szükségem a marketing fogás szerint, hát erőnlétre, amely szerint ezzel a biciklivel tempós haladás mellett ez elérhető, és a városban is simán használható. Vételárát tekintve utólag már tudom, hogy nem érte meg újonnan sem a közel 160.000 Ft-ot, mert felszereltségben a középkategóriát sem érte el, de akkor ezzel még nem voltam tisztában, és úgy voltam vele, hogy elsőre jó ez nekem.

Kezdetben ezzel a géppel sem tudtam űridőt hajtani, az átlagsebességem 40-60 kilométeren alig érte el a 22-23-at, és sok megállás mellett volt, hogy a nyári meleg miatt elfáradtam. Szerencsére kitartó vagyok, és rendszeres heti 3-4 tekeréssel hamar javult az edzettségi állapotom. A kilók is elkezdtek eltünedezni rólam (ekkor újra 80 felett voltam) és közben ráeszméltem egy érdekes dologra. A tekerések közben esett le, hogy olyan helyeken járok, ahol életem során még soha. Az ismeretlen felfedezésének a vágya mai napig megmaradt bennem és a bringázás döbbentett rá, hogy mennyire szűk térben mozogtam eddig, kevésbé voltam nyitott a külvilágra és hogy ez miért nem érdekelt eddig. Tisztán emlékszem az első alkalomra, hogy tekertem a ladánybenei út melletti kerékpárúton, és fogalmam sem volt a következő kanyar után mi következik, mert soha nem jártam arra, pedig itt lakom, még nincs 5km-re sem... ez elég szégyen. Szerencsére 180 fokos fordulatot vettem e téren, talán túlságosan is, de ez egy sokkal későbbi bejegyzésben biztos téma lesz még :) 

Ahogy megvolt a bicikli, utána jött a pénztárcát nem kímélő mondjuk szenvedély, vásároljunk rá ezt azt, a gyári ülés amúgy is kényelmetlen, nézzünk szét az online webshopokban, a Decathlonban, helyi boltokban. Ekkor került fel az első B'twin márkájú km óra a kormányra, ekkor kezdődött az, hogy mindennek utána olvasva magam próbáljam meg bütykölni a gépet, az elején még inkább kevesebb sikerrel. Sok zsákutcába belefutottam, például csak a 4. nyereg lett az ideális, szóval sajnos sokat lehet költeni a kerékpározásra is. Nyeregtáska, szerszámok, láncvédő voltak az első kiegészítők amelyeket beszereztem, de a sornak sosincs vége.

Kedvenc útvonalaim közé tartozott egy 63 km-es táv, amelyet minden hétvégén megtettem, és próbáltam mindig megjavítani a legjobbam. Ha kevés időm volt napközben inkább felkeltem reggel 7-kor csak, hogy tekerni tudjak. Ez a kör a Lajozsmizse-Nagykőrös-Katonatelep karika, amelyet kezdetben alig 22-es átlaggal, később már 24-essel is tudtam teljesíteni.

Mivel az okostelefonokra már léteztek ebben az időszakban is olyan applikációk, amellyel naplózni lehet a tekeréseket a bikemap.net-ről valami sokkal jobbra szerettem volna áttérni. Eddig csak rajzolgattam magamnak az útvonalat, az időt, de jó lett volna ha mindezt magától tudja. Július 6-án regisztráltam a Strava nevezetűre, a bénácska Samsung telefonomra letöltöttem az appot, de az első utam megszakadt, így egy másik után néztem (2014-től a Stravat is újra használom). Augusztus elején rátaláltam az Endomondora  közben pedig rohamosan javult az edzettségem, első regisztrált tekerésemkor 44 km-en 24-es tempót "repesztettem", de 1 héttel később 75km-en 25 felett, 4 héttel később első 100km-es távomon 25,6-os átlagot csináltam, persze itt még 1x meg kellett állni, nem egy seggel.

Aztán, ahogy komolyodott még 2012-ben a kerékpáros őrületem, annál többet és annál gyorsabban akartam tekerni, semmi komolyabb terv nélkül, csak menni és fittebbnek lenni, ez lehetett volna a jelszó. Még több utána olvasás után belerágtam magam a pulzustartomány szerinti edzésbe, mert ekkortájt ezt már talán lehetett annak nevezni, Októberben már volt BT-s Polar övem, amellyel mérni tudtam a pulzusom, igaz menet közben ezt a telefonon nem láttam, csak utólag otthon. Ilyenkor ugyebár jönnek az ötletelések, hogyan láthatnám. Tartó a kormányra? Jó ötlet! És jöttek az újabb újítások, a kerékpáros ruházat, hiszen közeledett a tél, mondom a sornak sosincs vége :) Az Endomondon közben sok ismerősre tettem szert, rájöttem, hogy ez egy nagyon jó közösségi, motivációs lehetőség, elkezdtem mások edzéseit böngészni, legyen az hazai vagy külföldi sporttárs, néha kérdeztem is biztos sok hülyeséget, de tanulni szerettem volna. Tapasztaltam, hogy még nagyon az út elején járok, bőven, de bőven van még miben és mennyit fejlődni.

2012-ben fél év alatt összesen több, mint 3200 km-t tekertem le a környékbeli utakon, sok újonc tapasztalattal és egy faja kis biciklivel lettem gazdagabb. A télnek már úgy vágtam neki, hogy alapozni fogok, mint régen atlétika edzések során, hogy tavasszal már jó erőben induljon a tekerés. Persze a télen sem hagytam ki a bringázást a szabadban, amikor jó idő volt és nem volt hó, még a mínuszban is tekertem 30-40 km-t. A gyári gumi 3000 után kezdte megadni magát, emlékszem rá jó bosszús voltam, vettem helyette egy Continental Gatorskint, abból az egyik példány még a mai napig fut, pedig az látható a következő évben nem kis mennyiséget tekertem össze.