A 2013-as év vége még egy fontos változást hozott, hiszen az eddigi kerékpárom mellé beszereztem egy versenykerékpárt. Korábban fura szemmel néztem azokra a bringásokra, akiknek egynél több van, de hallottam olyan rémtörténetet, hogy egy palinak több, mint 17 bringája van odahaza a garázsában. Ez talán már tényleg az elmebeteg szint...

Nagyon jó áron sikerült beszerezni a képen látható CBoardman Team Road típusú bringát, 105-ös szettel felszerelve. Utólag sem bántam meg egy percig sem, az én szintemnek ez a bringa a mai napig tökéletesen megfelel, igaz ezt azt azóta kicseréltem rajta. Idehaza egy ilyen szintű bringát újonnan 300.000 alatt nem lehetett venni, a használt piacon lévő cangák pedig nem nyerték el a tetszésem. A Wiggle-n korábban amúgy is szemezgettem a típussal és amikor megtudtam, hogy egy Angliában lévő ismerős használtan árul egy olyan darabot, amelynek paraméterei alapján szinte rám öntötték a vasat, nem haboztam lecsaptam rá. Nagyon jó döntésnek bizonyult.

A vásárlás célja részemről az volt, hogy az edzéseim fokát egy magasabb minőségi szintre emeljem, hiszen nem mindegy, hogy egy 8 kilós géppel tudsz edzeni, többet tekerve, vagy egy majdnem 14 kilóssal. Tél révén azonnal rendeltem hozzá sárhányót, a lánc is cserére szorult és néhány új téli ruhadarabbal is bővült a ruhatáram, ekkora akadtam rá a kompressziós csodanéven futó bringás cuccokra, legyen az nadrág, zokni vagy alá öltözet. Télen ugyan csak száraz időben használtam, sajnálom arra az időszakra elővenni, amikor latyakosak, sónedvesek az utak, de ez szerintem így van rendjén.