Tavaly egy sajnálatos kerékpáros baleset miatt a túra vége elmaradt. Szem előtt tartva, hogy fontosabb a túratárs egészsége hazajöttünk.
Ugyebár a hegyek nem mennek odébb.
Az elmúlt évi megszépült emlékek nyomán elkezdtek az agytekervényeim járni, hogy idén nyáron merre kellene biciklizni.
Az elsődleges célpont természetesen az Alpok volt, na de azon belül hol?

Mivel a tavalyi túralehetőség megszűnt - részletekbe nem mennék bele - ezért a magam feje után mentem és próbáltam dűlőre vinni a dolgot.
Több túra terv született. Először a Dolomitokba szerelmesedtem bele, majd jött Ausztria, végül úgy néz ki, hogy a végső befutón a favorit győz, nem is orrhosszal, ez pedig Franciaország. Persze a többi sem elvetendő ötlet, jók lesznek későbbre.

Első találkozásom az Francia Alpokkal a Kis Szent Bernát hágón történt. Már a francia részén gurulva egy balos kanyarban mellbevágott a panoráma ami Bourg St. Maurice felé kínálkozott.

És erre a napra még hátra volt a legmagasabb hágó az Alpokban, az Iseran a maga 2770m-vel.
Felejtheten nap volt nem kevesebb, mint 110 kilométerével és temérdek szintemelkedéssel és a másnap se volt kutya, sőt jött a Télegraph és a Galibier...
Szerelem első látásra.

A másik érv a francia túra mellett, hogy mivel hárman kívánunk nekivágni az ismeretlennek - lehet hülyén hangzik - de a diesel jelenlegi ára.
Lehet, hogy soha nem lesz legközelebb ilyen "olcsó", ezért három részre osztva a költségeket, nem tűnik vészesnek a költségvetés.
A harmadik érv a szállás lehetőség. Egyikőnk sem a flancolós típus, jó nekünk a kemping, ami egész Európában Franciaországban a legolcsóbb, simán lehet találni 8-10€-t kempinget.

Az ötletemet felvázolva ugrott fejest a másik két túratárs, sokat nem kellett őket győzködni. A kialakult bandát Ausztriában teszteltük a Glocknerkönig versenyen.
Úgy gondolom jól összecsiszolódtunk, jókat nevettünk és ez nem lesz másképp sem az elkövetkezendő két hét során.

Na, de hova is megyünk akkor pontosan?

Tavaly Le Freney d'Osians-ban maradt abba a túra, majdnem az Alpe d'Huez lábánál.
Lett volna még hátra két nap, köztük a Bonette és a Lombarde hágóval.
Gyakorlatilag nevezhetjük folytatásnak, bár közvetlenül egyik utat se fogjuk érinteni amelyen haladtunk, de a hágók szempontjából egy kőhajításra leszünk.

Július 4-én autóval vágunk neki Ausztrián, Németországon, Svájcon, Olaszországon át az 1. célállomásnak, Guillestrenek.
Nincs közel a maga 1300 km-es távját reméljük váltott vezetéssel éjszakai indulással letudjuk addig, míg 20:00-22:00-ig nyitva vannak a kempingek.
Nagy alvást követően másnap már jöhet a bringázás.
A napok nincsenek kőbe vésve, könnyedén felcserélhetőek, mert az első állomáson 4-5 napot kívánunk eltölteni.
Időjárás függő melyik napon merre tekeregnénk szívesen, mert vannak olyan szakaszok, amelyeket esős időben nem lehetne teljesíteni.

A városkából kiindulva rengeteg szép emlékekkel kecsegtető útvonalat lehet bejárni.
Egy-egy napra az alábbiak vannak betervezve
Col de l'Echelle, a Giro idei szakaszáról megismert Colle delle Finestre és Sestriere, Col de Montgenèvre. Ezt a napot csak esőmentes napra tudjuk beiktatni, mert ha a Finestren esik az eső, akkor a murvás út járhatatlan.

Az Izoard hágót senkinek sem kell bemutatni ezt párosítottuk össze a Col d'Agnellel amely 2700m fölé magasodik és az olasz határon található

*Col du Vars hágót északról megmászva az Ubaye völgyében suhanva érkeznénk meg a Lac Serre Poncon felduzzasztott nagyszerű kilátást nyújtó tóhoz.

Briancon közelében lévő két alig ismert emelkedő, amely forgalomtól elzárt katonai területen halad a Col Gondran és Granon.

 
Végül, de valószínűleg nem utolsó sorban Embrunban szeretnénk MTB-t bérelni, hogy azzal menjünk egy 110 kilométeres élménykört a Col du Parpaillon északról a Vars hágót délről megmászva. A montira pedig azért van szükség, mert a hágó két oldala kb. 1.800 és 2.000m-ig van leaszfaltozva. A 2650m magas régen katonai stratégiai útvonalnak használt alagút, amely 520m hosszú, baromi félelmetes lehet belülről. Amellett, hogy borzalmasan hideg van bent, kanyarodik (tehát teljesen sötét) és rendkívül kátyús, amiben simán megáll a víz 30-40 centi magasan. Örülnénk neki, ha itt ki tudnánk fogni egy esőmentes időt, különben szoppantyú lehet az élmény :)

Guillestre után Jausiersbe tennénk át a "székhelyünket"

Barcelonette-kör: Col du Allos, Col des Champs, Col de la Cayolle. 140km, 3300 szint és pazar panoráma. Az egyik királyszakasznak van tervezve, ráadásul az óramutató járásával ellentétes irányból. Így nehezebb és szebb látványt nyújt, állítólag.
A *-al megjelölt guillestrei napot akár innen is meg tudjuk tenni, bár akkor a Vars hágó a nap végére jutna igaz, lehetne egy "pihenő nap" a maga 2000-es szintjével az alábbi két nap között
A másik király etap is Jausiersből indulna ki, a Col de Larche után a Lombarde hágó olasz mászása jönne a nap végén meg csekély 40 km-es hegymenet a La Bonette 2802m-es csúcsára (amely nem Európa teteje) Isolaból.
Kemény diónak ígérkezik a 155 kilométerjével 4000 szintjével.

Bédoin
Másnap búcsút intenénk Jausiernak és elindulnánk kicsit kelet felé. Hogy miért?
Mond valamit az a városnév, hogy Sault? Nem? Kár :D
Az utazós napunkon meg szeretnénk nézni a Sault mellett található szurdokot, amelynek Nesque-szurdok a neve.
Ez egy 21 km hosszú panoráma út a D942-es, amely egy mini Grand-kanyon turista élménnyel csalogat. Erre a napra csak egy 60 kilométeres laza élvezkedős karika jut a nap végeztével meg bekocsizunk Bédion egy kempingjébe.
De ha ez a város se mond neked sokat, akkor ott bajok vannak :)

Akkor lelövöm a poént, mert ez a két város Fro. egyik leghíresebb emelkedőjének lábánál fekszik, méghozzá Mont Ventouxnál.
Erre a napra az a terv, hogy ki-ki kénye kedve szerint arról az oldalról teker fel, amennyiszer szeretne. Azért könnyű ezt megoldani, mert a kiindulópontok egymáshoz képest (Bédoin, Malaucène és Sault) közel vannak egymáshoz és mivel a Mont Ventoux egyedül emelkedik ki a síkságból, aki elfárad, az síkon bármikor "hazagurulhat".
Nekem a tervem az, hogy a két klasszikus (és a legnehezebb) oldaláról Bédoinból és Malaucèneből megmászom. Sault irányából sokkal hosszabb az emelkedő, de lankásabb, mert magasabban fekszik a tenger szintje felett, mint a két másik település.
Bátran fitogtathatjuk az erőnket, mert másnap Rougonba szeretnénk eljutni, ahol szintén egy lazább napot szeretnénk tartani.
Látványban ugyan ez sem ígérkezik kismiskának, mert a Verdon-kanyont Európa Grand-kanyonjának nevezik. Szerencsére körbe lehet biciklizni a 400m mély szurdokos területet 100 kilométer és némi hullámos szint fejében, de élményben olyat kap a kanyontól és a felduzzasztott tótól az ember, hogy a fal adja a másikat.

Miután retinánk már rég kiégett a hatalmas ormok láttán Nice felé kormányozzuk a kocsit, hogy egy pihenő napot tartva megmártózzunk a Földközi-tenger habjaiban, táborunkat utána pedig Isolában verjük fel.

Isola
A hűsítő tengeri nap után újra biciklire pattanunk. Isolai kiindulóponttal indulunk el délnek, hogy keleti irányból megmásszuk a Col de la Sinne nevű hágót, ahol általában a madár se jár.
Onnan lecsorogva a túloldalon jutunk el a Cians-szurdokba, mert szurdokokból sosem elég. Ez már a harmadik ilyen napnak ígérkezik és az Isten se tud sorrendet felállítani közöttük, melyik lesz a szebb.
A szurdokban 28km-es kapaszkodás vár ránk a Col de la Couillole hágóig, amely szintén egy nem túl forgalmas, ámde látványban és alagutakban bővelkedő hágó. Legurulva a cél visszajutni a kempingbe.

Isola/Demonte
Másnap a lehetséges terv ketté ágazik. Vagy maradunk még egy napot Isolában vagy átköltözünk a Lombarda hágón keresztül autóval Demonte városába.
A miértje ennek az, hogy a Col de la Couillole hágót jó lenne fordítva teljesíteni (mászva, nem gurulva), igen ám, de a későbbi Cayolle hágót letudva délről és ott Bayasse településen a Col de La Moutiere hágó irányába jobbra fordulva nem aszfaltozott hágó várna minket. Ez 8,2km hosszú, 660m szinttel (pirossal jelölve).
Inkább nevezném sziklásnak, láttam róla endurós videókat, ez még tolva az oútit sem könnyű letudni, ami jelentene legalább fotózással együtt 2 órát. Szerencsére a Moutiere hágó (ami a Bonette hágó alatt van) túloldala aszfaltozott, így zárulna be a kör Isoláig, ha bevállalom. Ehhez egy sportcipőt mindenképpen be kellene rakni a tatyóba.

ha Demonte lesz a célpont, akkor a Col de Tendee hágóra mennénk fel olasz irányból, amelynek francia oldalán egy baromi érdekes murvás szerpentin út található.

Végül a hazaút előtti utolsó napon Demonte városából kiindulva juthatánk el a Colle dei Morti azaz a Colle Pantani hegyre, amely az olasz megfelelője a Mont Ventouxnak.
Három irányból lehet megmászni és Olaszország egyik legszebb hágójának tartják. Ráadásul csak 15 éves a vonalvezetése az útnak. Csekély forgalma miatt igazi bringás paradicsom! Nagyszerű befejezése lehet a szerintem kiváló ígérkező túrának, amelyre elviszem a kamerámat, hogy minél több momentumot örökítsek meg.